Budapesti Dohányfermentáló Vállalat története.
A második világháború után a dohányiparban először a gyárakban indult meg az élet. Az első hónapokban a gyárak zömmel a szovjet csapatoknak termeltek. A Dohányjövedéki Központi Igazgatóság /1945-1949/ 1945-ben történt újjáalakulása után a gyárak irányítását átvette. A kormány 105/1948. számú határozatával megszüntette a dohányjövedék pénzügyminisztériumi igazgatását, és 1949. január 1.-től nemzeti vállalatokat hozott létre. A dohánytermesztés a Budapesti Dohánybeváltó Nemzeti Vállalat /1949-1950/ és debreceni székhellyel a Tiszántúli Dohánybeváltó Nemzeti Vállalat irányítása alá került. Közvetlen felettes szerve a Dohánytermesztési Ipari Központ /1949-1950/ lett. A dohánygyárak összefogását a Dohánygyártó Ipari Központ végezte.
1950-ben a dohányipar a Könnyűipari Minisztériumon belül főosztályi szervezetben működött. A dohányipar 1951-ben az Élelmezési Minisztérium felügyelte, 1952-től az Élelmiszeripari Minisztérium felügyelete alá került. A dohányipari szervezeti egységeket a létrehozott Dohányipari Igazgatóság /1950-1963/ irányította.
1963-ban a Dohányipari Igazgatóság kikerült az Élelmiszeripari Minisztérium közvetlen szervezetéből és az egész dohányipar ipari nagyvállalattá alakult Magyar Dohányipar /1963-1971/ néven. A földművelésügyi és élelmiszeripari tárcák összevonásával 1967-ben létrejött a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium/MÉM/, amely a dohányipar felügyeletét is ellátta.
1971. január 1.-től tíz éven át a dohányipart tröszti szervezet irányította, Magyar Dohányipari Vállalatok Trösztje /1971-1980/ néven. A központi apparátusát Budapestről 1977-ben Debrecenbe telepítették. A dohányipar tröszti iránytó szervezete 1980-ban megszűnt, 1982. január 1.-ig Dohányipari Irodaként /1980-1982/ gazdálkodási funkciók nélkül, elvi irányító- ellenőrző szervezetként fennmaradt. A dohányipari vállalatok 1982. január 1-től teljesen önállósodtak.
A második világháborút követő 35 évben a vállalati struktúrákban jelentős változások következtek be. A változó körülményekhez igazodva módosult a termeltető-fermentáló vállalatok szervezete, működési feltételei. A Budapesti Dohánybeváltó Vállalatot /1950-1963/ 1963 közepén a Magyar Dohányipar megalakulásakor a Lágymányosi Dohánygyárhoz csatolták. A Lágymányosi Dohánygyár 1965 év második felében történő megszüntetését követően a korábbi Budapesti Dohánybeváltó Vállalat újra önállóvá vált Magyar Dohányipar Dunántúli és Duna-Tisza közi Fermentáló Gyára lett /1965-1971/. 1971. január 1.-én létrejött Magyar Dohányipari Vállalatok Trösztje Budapest, XI. kerület Budafoki úti székhellyel. 1971. január 1.-vel a Tröszthöz tartozva létrejön a Dunántúli és Duna-Tisza közi Dohányfermentáló Vállalat /1971-1982/, központja először a Váci utca 40. szám alatt volt. 1982. január 1.től a dohányipari vállalatok teljes önállóságuknak létrejöttével, a Dohányfermentáló Vállalat Budapest /1982-1993/ néven, Budapest, Tárna út 1-3 alatt működött.
A rendszerváltás után a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat törvényi szabályozás nyomán 1993. július 1-vel Dohányfermentáló Részvénytársasággá /1993-1997/ alakult. Alapítója a 77,51 %-os tulajdonosa az Állami Vagyonügynökség. A 22,49 %-os részt alapvetően az önkormányzatok birtokolták. Az Állami Vagyonügynökség a Részvénytársaság privatizációját nyilvános pályázat keretében 1995. évben hirdette meg. Az érvényes ajánlat hiányában a pályázat eredménytelenül zárult. A dohányfermentáló 1992-1996 között elvesztette a termelők bizalmát, a termelés jelentősen visszaesett, a piacról kiszorult. 1997-ben a Continental Dohányipari Zrt. által szervezett Hazai Dohány Konzorcium privatizálta. A tönkre tett dohányfermentáló áron aluli privatizációját érdemes lenne megvizsgálni.
Az elsőszámú vezetők
- Dohánybeváltó Nemzeti Vállalt /1949-1950/
- Budapesti Dohánybeváltó Vállalat /1950-1963/, Hajts Károly igazgató
- Lágymányosi Dohánygyár Budapesti Dohánybeváltó Üzeme /1963-1965/, Mező Imréné igazgatónő
- Duna-Tisza közi Fermentáló Gyár /1965-1971/, Vidéki Imre igazgató
- Dunántúli és Duna-Tisza közi Dohányfermentáló Vállat /1971-1982/, Morvai Ferenc igazgató
- Dohányfermentáló Vállalat Budapest /1982-1987/, Rövid Lajos igazgató,
- Dohányfermentáló Vállalat Budapest /1987-1992/, Pénzes László igazgató
- Dohányfermentáló Vállalat Budapest, /1992-1993/, Dr. Borbereki István igazgató.
- Dohányfermentáló Részvénytársaság Budapest /1993-1995/, Dr. Borbereki István vezérigazgató,
- Dohányfermentáló Részvénytársaság, /1996-1997/, Petri Tibor felszámolási biztos
- DOFER Dohányfermentáló ZRT /1997-/, vezérigazgatók Sánta János /1997-1999/, Kolozsvári Pál /1999-2005/, Benedek János /2005-/
-
A Szolnoki Gépifermentáló Üzem története.
A dohányjövedék a magyar korona országaiban 1851. március 1.-vel lett bevezetve. Ekkor lettek felállítva a Dohánybeváltó Felügyelőségek. 1866-évben a Pesti Felügyelőséghez tartozott többek között a Szolnoki Kerületi Hivatal, a Szolnoki Kerületi Hivatalhoz tartozott a Jászkiséri-, Tiszaroffi Fiók Hivatal, valamint a Beváltó Bizottságok közül az Érsekújvári-, Kapuvári-, Jánosházi-, Csetneki Beváltó Bizottság. 1869. március 22.-től a kerületi és fiók hivatalok megkülönböztetése megszűnt. A Pesti Dohánybeváltó Felügyelőséghez tartozott többek között a Szolnoki-, Tiszaroffi-, Jászkiséri Dohánybeváltó Hivatal. 1890. évtől a felügyelőségek új területi beosztást kaptak. Ekkor jött létre a Szolnoki Dohánybeváltó Felügyelőség és hozzátartozott a Szolnoki-, Tiszaroffi-, Jászkiséri Dohánybeváltó Hivatal. 1947-ben a 24 Dohánybeváltó Hivatal és 2 Kirendeltség a Dohányjövedéki Központi Igazgatósághoz tartozott, többek között a Szolnoki-, Tiszaroffi-, Jászberényi-, Jászkiséri Dohánybevált Hivatal. 1949-ben létrehozott Budapesti Dohánybeváltó Nemzeti Vállalathoz került a Szolnoki Dohánybeváltó Üzem. Ezt követően a Budapesti Dohánybeváltó Vállalathoz /1950-1963/, Dunántúli és Duna-Tisza közi Fermentáló Gyárához /1965-1971/, Dunántúli és Duna-Tisza közi Dohányfermentáló Vállalathoz /1971-1982/, Budapesti Dohányfermentáló Vállalathoz /1982-1993/, Budapesti Dohányfermentáló Vállalthoz/1993-1997/, DOFER Dohányfermentáló ZRT-hez /1997_/ tartozott, illetve tartozik.
A természetes úton történő fermentálás problémáinak csökkentésére Szolnokon 1955-1957-ben létesült egy kis teljesítményű, 3000 tonna idénykapacitású, 1 tonna/óra kapacitású redrying rendszerű gépi fermentáló. A gépi fermentálás kapacitását 1966-ban egy kétaknás gép beállításával kétszeresére növelték.
A fermentálás korszerűsítésében a technológiafejlesztési kutatások eredményeként 1970-re kidolgozták a gépi kezelést és a kamrás fermentálást összekapcsoló kombinált eljárást. Ezt előbb csomós dohányokra alkalmazták, 1972-ben a dohány szeletelésével kapcsolták össze, 1974-re AMF-LEGG kocsányozó sorral tették teljessé a fejlesztést. Az eljárás a dohányok fermentálás előtti kocsányozásával megszüntette a levéllemez és az elfásodott erek eltérő viselkedéséből eredő hátrányokat. A gazdasági előnyei mellett a cigarettagyári feldolgozására is jobb minőségű anyagot biztosított. A leirt eljárást 1978-ban
Szolnokon a meglévő redrying kapacitását és az újonnan felállított kocsányozó gépsort összehangolva az üzemet 8-8,5 ezer tonna dohány idénykapacitásban történő feldolgozására tették alkalmassá. A Szolnoki Gépifermentáló Üzem 1989-ben új olaszrendszerű válogató, manipuláló gépsorral, dohánysilókkal, 200 kg-os készárupréssel, korszerű laboratóriumi eszközökkel, műszerekkel bővült, amely a kor igényeit kielégítette.
