Dohánytermesztés története

A Kanadában a fogadó szervezet és képviselői, Tony Stromfer, Bob Vuncso

Dohánytábla, Ontario, 1991

A dohánytermesztéssel kapcsolatos tanulmányútra 1991. augusztus 25-31 közötti időszakra a Torontó, Ontarlo székhelyű Market Development Branch Export Fejlesztési Specialistája Tony Stamfer hívott meg. A meghívó mellett a házigazdai szerepet a Tillsonburg, Ontario, Canada székhelyen működő Flue-Cured Tobacco, Growes Markentig Board egyik vezetője Bob Vancso látta el.

A tanulmányút célja volt a szövetkezeti formában működő dohányfermentáló, a dohánytermesztéssel foglalkozó farmok tanulmányozása. A dohánytermesztéssel foglalkozó farmok tulajdonosai jelentős része magyar, magyarul jól beszélő családok voltak. A vendéglátók kiváló programot szerveztek és bonyolítottunk le. Az első napon délelőtt a Virginia Marketing Szövetség létesítményeit látogattuk meg. délután és a következő napon a dohánytermesztő gazdaságokat tanulmányoztuk. A Dohánykutató Intézetet tevékenységével a szerdai napon ismerkedtünk, a méretére jellemző, hogy a területet több szakemberrel traktorvontatású, teljesen nyitott járművön tekintettük meg és kaptunk tájékoztatást. Csütörtökön a RJR (Reynolds) a dohányfermentáló létesítményeit tekintettük meg. Az utolsó nap a dohánytermesztő gazdaságok tanulmányozását folytattuk.

Gerorge J. Gilvesy, Pénzes László  

 Dohányárverés, Canada, 1991

A korábbi dohányfermentáló gyárból három működik, ebből kettő a cigaretta gyárak tulajdonában, egy a dohánytermelők közös tulajdona. A hét cigaretta gyárból négy működik, a cigaretta ára folyamatos növekszik, a fogyasztók száma csökken, a 4.000 dohánytermelő 1.200-ra csökkent.

A dohánytermelők által alapított Marketin Szövetség feladata a dohány értékesítése, a termelőkkel történő kapcsolattartás, a dohány árverési feltételek megteremtése. A dohánytermelők a betakarított meglévő dohányra a minőségtől függően 80 % -ig, maximum 50.000,- dollár kamatmentes előleget kap. A szövetség dolláronként 2 centért csinálja a dohány értékesítését, nyereséget nem képeznek, ha plusz van, akkor a következő évben a dohánytermelőnek kevesebbet kell befizetni. Úgy éreztem a dohány értékesítése során a minőségtől függően a piac szerepe érvényesül (16 dohányminőséget különböztetnek meg).

Két különböző elven működő dohánykombájn, Kanada, 1991

A dohánytermeléssel foglalkozó farmerek közül a következőket tanulmányoztuk: 1. Dajch Ottó dohányterülete 5 ha. 2. Bakos Imre dohányterülete 25 ha. 3. George J. Gilvesy dohányterület 25 ha. 4. Jancsurák Lajos dohányterülete 22 ha. 5. Majercsák Miklós (erdélyi) dohányterület 30 ha. 6. Czubák József (Dámócról származik, fia kis repülőgéppel rendelkezik) dohányterülete 28 ha. 7. Szücs Károly dohányterülete 25 ha.

A Kanadai és az Egyesült Államok határán fekvő Niagarai vízesésnél

A figyelemre méltó módszerek: a táblán belüli differenciált műtrágyázás, négyszeri öntözés, a kamrában színesítésre gázt használnak, sorközöt mozgó egy hengeres 2 fő törésre alkalmas dohánytörő eszköz (a dohányszedő eszközt Bari Lajos magyar származású szakember készíti), a dohány puhítását külön szivattyúval, finom porlasztóval csinálják, a kacsgátlószert kétszer tetejezés előtt juttatják ki speciális szórófejekkel, a dohány hozama 3 t/ha körül alakul, a dohánytörés többsége Balthes géppel, kézitöréssel, tűsorkeretbe vagy konténerbe rakva végzik, dohánytörő kombájnnal több helyen találkoztunk konténerbe rakta a dohányt, a palántanevelés megkülönböztetett figyelemmel állítják elő, gyakran nyírják, a dohánypalánta ültetése több helyen vízzel, fertőtlenítőszerrel, műtrágyával történik, rövidebb tenyészidőjű dohányfajtát termesztenek.

A Szücs Károly igazgatósági tag és több vezetőtől ajánlatot kaptam különböző együttműködésre, szakemberek, gazdálkodók, tanulók Canada-i fogadására, konkrét gyakorlati munka részvételére, a dohány export, import forgalmazására, speciális gépek vásárlására, Magyarországon vegyes vállalkozás létrehozására.

A tanulmányút során az Ontarioban megvalósult magas színvonalú dohánytermesztést, feldolgozást, fermentálást, korszerű szervezetet-, gépeket-, technológiát ismerhettem meg.

A tanulmányút során magyaros, szívélyes ellátásban volt részem, többször magyar éterembe étkeztünk, közös partikon vettem részt, Bob Vancso családi házában látott vendégül, Czubák József fia a kis repülőgépével a környéket levegőből is megmutatta.

A visszaindulás előtti időben Szücs Károly lánya elkisért a Kanada és Egyesült Államok határán fekvő Niagarai-vízeséshez, csodálatos látvány volt. Jó eső érzés volt tapasztalni, hogy Magyarország, szülőhazájuk iránti őszinte érzés megmaradt, a kisebb értékű magyaros ajándék átadásakor mélyreható érzést tapasztaltam, mindemelett otthon érzik magukat, az összetartozást erősebbnek éreztem, mint Magyarországon.

A kint tartózkodásom alatt bárkivel, bárhol találkoztam különös tiszteletet, segítőkészséget tapasztaltam. Az egyik magyar dohánytermesztő farmján a találkozásunk vége környéken (harminc éve volt leírom a nevét is) Szücs Károly költőpénzt ajánlott fel, nagyon elérzékenyültem, de természeten éreztettem, hogy mennyire jó eső érzés számomra, azonban közöltem nagyon szépen köszönöm van elegendő költőpénzem, nem tudom elfogadni. A különleges hatás most is érzem.

A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat 1991. augusztus 13-15-én Dohánytermesztési Napokat szervezett előadásokkal, kiállítással Kiskunfélegyházán, gyakorlati bemutatókkal Kiskunmajsán, Kunadacson, Tiszaalpáron. A rendezvény védnökei voltak: Pénzes László igazgató, Antal Lajos elnök, Szikora Gyula elnök, Vidéki Imre igazgató, Dr. Borsos János igazgató, Vajdics Zoltán igazgató, Dr. Domán László igazgató, Irimi Sándor igazgató, Nagy Béla igazgató, Várhelyi József MÉTE Dohányipari Szakosztály elnöke.

A HUNGAROTAB rendezvénysorozatával célunk volt, hogy a fejlett dohánytermelő országokban és Magyarországon elért, megvalósítható kedvező eredményeket a dohánytermelők megismerjék, alkalmazásuk országos szinten általánossá váljék. A kitűzött cél realizálása mellett a rendezvény hozzájárult, hogy a magyar dohánytermesztők, a dohányipar szakembereinek az élenjáró dohánytermelő országok szakembereivel, szervezeteivel az eddigi kapcsolat bővüljön, a kölcsönös előnyök alapján az együttműködés magasabb szinten valósulhasson meg.

A Dohánytermesztési Napokra megjelent 2000 példányban egy 130 oldalas kiadvány a Budapesti Dohánybeváltó Vállalat munkájával összefüggő szakcikkekkel, az olaszországi AGRITAB elnökének, Minossi Franco cikkével, Joe M Glass az Universal Leaf Tobacco Company Incorporated bemutatásával, Gino Cristanini „A virginiai dohánytermesztési technológia a Tabacchi Verona Szövetkezetben” című szakcikkével, Dr. Borsos János „Kutatás a magyar dohánygazdaságban” című írásával, és különböző hirdetésekkel.

Az összeállított és a kiadványban megjelent tanulmányok: Pénzes László „Dohánytermelők helyzete a múltban és napjainkban.” Malkin Ferenc „Az Universal Leaf Tobacco Campany és a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat együttműködése.” Dr. Lauday János „A fajtaválaszték bővítése érdekében végzett kísérletek eredményei-, A vektorháló alatti dohányvetőmag-termesztés tapasztalatai a Budapesti Dohányfermentáló Vállalatnál.” Dr. Borbereki István „A táphengeres dohánypalánta nevelés a Jászberényi Dohánybeváltó Üzemben.” Hóvári József „ A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat dohánytermesztő körzeteinek ökológiai helyzete.” Kiss Béla „Az öntözés biztosításának lehetőségei Bács-Kiskun megyében az ökológiai, hidrológiai adatok figyelembevételével.” Bajnóczi József „ Az öntözött dohánytermesztés eredményei és tapasztalatai a Kiskunfélegyházi Dohánybeváltó Üzemben.” Máriaföldy Miklós „A dohány tetejezésének, kacsozásának hatása a minőségre és az átlaghozamra., Nádor Gabriella „A felvásárlás és minőség-ellenőrzés közötti összefüggések, módszerek, műszerek bemutatása.” Szentirmay Éva „A dohánytermeltetés szervezete és ösztönzési rendszere a Budapesti Dohányfermentáló Vállalatnál.”, Madar Gábor „ A dohánytermesztés kockázatának csökkentése az Önsegélyező Egyesületben.”

A Dohánytermesztési Napok előadásait a Kiskunfélegyháza Kossuth Lajos Szakközépiskola tornatermében tartottuk meg. Az előadásokat és a háromnapos rendezvényt a Földművelésügyi Minisztérium államtitkár helyettese, Dr. Tóth Tibor nyitotta meg.

Előadást tartott Vidéki Imre a Dohányértékesítő és Szolgáltató Közös Vállalat igazgatója; Pénzes László a Budapesti Dohányfermentáló igazgatója; Lakatos András a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat igazgatója Dr. Borsos János a Dohánykutató és Minőségfejlesztő intézet Igazgatója; Dr. Dula Bence a Gyöngyösi Szakszolgálat igazgatója; Gál István kunadacsi dohánytermelő.

A rendezvényen a magyar dohánytermesztőkön kívül a Nyíregyházi-, és Budapesti Dohányfermentáló Vállalat dolgozói, a cigarettagyártó dohánygyárak képviselői, a Dohánykutató Intézet dolgozói, a szomszédos országok dohányiparának képviselői, a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat együttműködő partnerei vettek részt.

Dohánytermesztési Napok tanácskozás, (részlet)

A Kiskunfélegyházi Dohánybeváltó Üzem területén a dohánytermesztéssel kapcsolatos zárt és szabadtéri kiállítás volt. A zárt téren pavilon szerűen állított ki: Budapesti Dohányfermentáló Vállalat, Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat + Dohánytermelési Egyesülés Kisléta, Dohánykutató és Minőségfejlesztő Intézet, W.GABRIELIS GmbH Egri Dohánygyár, Pécsi Dohánygyár, Sátoraljaújhelyi Dohánygyár, Debreceni Dohánygyár + DOHÉSZK + Egyesült Vegyiművek + BIOMARK, Óbuda Kertészet, Kukorica és Iparinövény Termelési Egyesülés, Növény és Talajvédelmi Szolgálat, TÜVATI, Szakszolgálat Gyöngyös, ABM Nemzeközi Kft. JIFFY Palántarendszer, UNIROYAL CHEMICAL VITA_MIX Kft, AGRITAB ROSSINI F.III S:N:C. Citta Di Castello (PG) Italy.

Zárttéri bemutató (részlet)

Szabadtéri bemutató (részlet)

 A szabadtéri bemutatón szerepeltek a különböző dohánytermesztés során használt gépek, eszközök, valamint dohányfajták. Bemutató cégek: PRODUKER Szolnok, LINDE, AGRITAB Italia, Budapesti Dohányfermentáló Vállalat és még többen.

A szabadtéri bemutató megnyitójának részvevői (részlet)

Szabadtéri bemutató dohányfajta résszel, Kiskunfélegyháza

 A gyakorlati bemutatón Kunadacson a kistermelői dohány termesztéstechnológiákat, a vírusmentes körzet kialakításának tapasztalatait lehetett tanulmányozni; bakhátművelés, esőztető öntözés, csepegtető öntözés, tetejezés, kacsgátlás, tápanyag utánpótlás, növényvédelem, dohánytörés, dohány szállítása, dohány szárítása, dohány válogatása.

A következő nap Tiszaalpáron a természetes úton szárított dohányfajták bemutatására került sor; köztermesztésben lévők, fajtajelöltek, honosítás alatt lévők, MMI kísérletek.

A Kiskunmajsai gyakorlati bemutatón a mesterséges úton szárított dohányfajták kerületek bemutatásra; köztermesztésben lévők, fajtajelöltek, honosítás alatt lévők, MMI kísérlete. Kiskunmajsán a szórófejes-, csepegtető dohányöntözés mellett a szivárogtató öntözés is bemutatásra kerültek.

Dohány fajtakísérlet, G. Nagy László, Antal Lajos, Kunadacs

A dohányfajtákkal kapcsolatos tájékoztatókat a Budapesti Dohányfermentáló alkalmazásában lévő Dr. Lauday János nemesítő mérnök tartotta. Az öntözéssel kapcsolatos bemutatókon a tájékoztatókat a KITE részéről Győri Péter ügyvezető igazgató, az Óbuda Mgtsz részéről Oszkó Péter osztályvezető tartotta. A dohánytermelők részéről a gyakorlati bemutatón aktívan részt vettek Kunadacson Antal Lajos termelőszövetkezeti elnök, Gál István, G Nagy László dohánytermelő, Kiskunmajsán Szikora Gyula termelőszövetkezeti elnök, Farkas István ágazatvezető, Tiszaalpáron Lódi István termelőszövetkezeti ágazatvezető.

A Dohánytermesztési Napokon, Kiskunfélegyházán a Dohánybeváltó Üzem külön termében sajtótájékoztatót tartottunk, ahol a magyar dohányipar minden területe képviseltette magát. Az MTV 1 külön beszámolt az eseményekről. A Magyar Kossuth Rádió Napközben Műsorában Czakó Balázs - Napközben vezetője – szerkesztésében, a közreműködésemmel a HUNGAROTAB ’91 rendezvényt megelőzően a magyar dohányiparról műsor került adásra, ahol részt vett Vidéki Imre a Dohányértékesítő és Szolgáltató Közös Vállalt igazgatója, Dr. Borsos János a Dohánykutató és Minőségfejlesztő Intézet igazgatója.

A Dohánytermesztési Napok keretében tartott sajtótájékoztató elnöksége,

Dr. Borsos János, Irimi Sándor, Gáspár Szilvia, Várhelyi József, Pénzes László,

 A HUNGAROTAB megrendezésének ötletét az Olaszországi AGRITAB adta. Gabriel J. Kremer ULT Európai képviselőjének közreműködésével, a Godioli és Bellanti céggel kialakult kapcsolatunk alapján, a cég székhelyéül szolgáló Citta Di Castello polgármesterének Guiseppe Panacci úr meghívása alapján lehetővé vált, hogy a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat részéről két fő kollégámmal részt vegyek az európai országok dohánytermelők és felvásárlók részére a településükön rendezett AGRITAB elnevezésű konferenciával egybekötött mezőgazdasági kiállításon.

Az Olaszországban 1989. október 7-9-én tett tanulmányútra velem jött Malkin Ferenc termelésfejlesztési osztályvezető, Antal Lajos Kunadacs „Barátság” Termelőszövetkezet elnöke, Jean Paul Reuland ULT magyarországi agronómusa, Olaszországban csatlakozott hozzánk az ULT Európai képviselője, Gabriel J. Kremer.

A kiállítás megnyitója után a konferencián megkezdődtek az előadások. Meglepetésként hatott, hogy az egyik előadó a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karáról Szüle Zsolt a szocialista országok dohánytermesztésének gépesítéséről és a dohánytermesztés várható alakulásáról beszélt. Az előadást követően az előadóval és a magyar delegációval, a jelenlévő Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar dékánjával Dr. Szendrő Péterrel rövid megbeszélést tartottunk.

Gabriel J. Kremer Úr közreműködésével több cég OTMA, Checchi és Magli, SCOPETTI, Godioli és Bellanti, Polyprodukt, Makedonia-Tabok, CTV Szövetkezet képviselőivel megbeszélést folytattunk. A megbeszélések alapján a jelentkező feladatokat 11 pontban foglaltuk össze, jelentős részét a munkánk során teljesítettük.

Olaszországi vendéglátók között

A külföldi tapasztalatok, az ULT támogatásával a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat szakembereinél, a dohánytermelők jelentős részénél sikerült a dohánytermesztés vonatkozásában szemléletváltást elérni. Úgy ítéltem meg, hogy az elért eredményekre alapozva a megszervezett Dohánytermesztési Napok újabb lendületet adhatnak a dohánytermelőknek, a vállalati szakembereknek, a dohányiparban dolgozóknak, az irányító szervezeteknek.

A Dohánytermesztési Napok megtartásával kapcsolatban meghozott döntést követően közzel egy ével korábban beindítottuk a szervezést. A rendszeresen megtartott megbeszéléseken konkrétan meghatároztuk a feladatokat, személyre lebontva, határidő megjelöléssel. A konténerekben nevelt díszítő dohányoktól kezdve a Kiskunfélegyháza Dohánybeváltó Üzem felújításán keresztül, a dohánytermelőkkel történő egyeztetés, az út menti táblák kihelyezése sok-sok konkrét feladatot kellett megoldani. A feladatok teljesítését folyamatosan ellenőriztük, a szükséges korrekciós intézkedéseket megtettük.

Utólag is úgy ítélem meg, hogy a Budapesti Dohányfermentáló Vállalatnál a dohánytermesztésben elért eredmények, a vállalati dolgozók munkája, az Olaszországi-, Portugáliai-, Franciaországi-, Kanadai-, USA tapasztalatai, az ULT, személy szerint Gabriel J. Kremer támogatása alapján, a Kunadacsi-, Kiskunmajsai-, Tiszaalpári dohánytermelők, a dohánygyárak, a dohánykutató közreműködésével, Magyarországon először nemzetközileg elismert, színvonalas HUNGAROTAB ’91 Dohánytermesztési Napokat, dohánytermesztési tanácskozást, kiállítást, gyakorlati bemutatót szerveztünk.

Az Universal Corporation egy konszern, amely csúcsvállalata az Universal Leaf Tobacco Companynak (ULT). Rendkívül sokoldalú társaság, a dohány mellett ingatlanbiztosítással, fűrészáruval, különböző építőipari és mezőgazdasági termékekkel foglalkozik. A társaság a világon a legnagyobb független dohánykereskedő. A mezőgazdasági vonatkozásában a működésük kiterjed elsősorban az ipari növények, gumi, kávé, tea, földimogyoró, napraforgómag, növényi olajok az egész világra kiterjedő felvásárlására.

Az Universal Leaf Tobocco Campany (ULT) a világviszonylatban a legnagyobb dohánykereskedő és fermentáló társaság. Központja az Egyesült Államokban, Virginiában, Richmondban van, 1918ban jött létre. Már 80 éve jegyzik a New York-i tőzsdén, a világ különböző országaiban több, mint 20.000 embert foglalkoztat. A jelentős dohánytermesztéssel foglalkozó országokban rendelkeznek kiképző üzemekkel, fő működési területük az Egyesült Államokban van, ahol 6 modern nagyteljesítményű dohánykiképző gyárral rendelkeznek. Néhány országban a társaság csak szaktanácsadással vesz részt a dohánytermesztésben.

A Dohányfermentáló Vállalathoz történt beiktatásomat követően egy hónapon belül felkeresett Gabriel J. Kremer az ULT Európai képviselet vezetője. Az elmúlt időszak alatt a Budapesti Fermentáló Vállalattal az együttműködés nem tartotta jónak. A Dohányipari Vállalatok Trösztjének megszűnése után az ULT 1981. évben kötött a Budapesti Dohányfermentáló Vállalattal együttműködési szerződést. A magyarországi vállalatok a térítésmentes együttműködésben lévő lehetőségeket nem használták ki – mondta. A dohányipar irányában megfogalmazott kritikai észrevételeit, amely Lázár István könyvében is megjelent a vezetők egy része nem vette jónéven. Úgy éreztem, hogy a két dohányfermentáló vállalat közül elsősorban velünk akart, kiemelten kapcsolatot tartani, a dohánytermelési technológia színvonalának növelése érdekében konkrét ajánlatai voltak.

Az együttműködésünk közel öt évig töretlen volt, a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat szakmai fejlődését jól szolgálta. A tapasztalataim alapján a fogékony dohánytermelők, a vállalat szakembereinek jelentős része a sikerélmények sokaságában vehetek részt.

Az ULT európai részleg vezetőjének, Gabriel J. Kremer közre működésével Jean Paul Reuland ULT agronómus több éven keresztül elsősorban a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat érdekeit szolgálta.

A vállalat szakembereinek, a dohánytermelő szakemberek, kistermelőknek, integrátor üzemek vezetőinek hazai, külföldi szakmai tanulmányutak szervezésében kiemelkedő segítséget adott. Erkölcsi elismerésként a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat „Kiváló Dolgozó” kitüntetésben részesítette.

A kapcsolatunk kezdeti időszakában Jean Paul Reuland vezetésével a dohánytermelő integrátorok szakemberei, szárítóval rendelkező kistermelők részére több alkalommal 2-3 napos tapasztaltcserét szerveztünk Észak-Olaszországban lévő Veronai Dohánytermelési Szövetkezetbe. 1989. augusztus 7-11. között elsősorban a dohányfermentáló vállalat szakemberei részére, összesen 40 fő részvételével Észak-Olaszországban a dohánytermesztés tanulmányozására szerveztünk tanulmányutat. A dohánybeváltó üzemek szakemberei által összeállított jelentések jól tükrözték az alkalmazott dohánytermesztési technológiák közötti különbségeket. Legfőbb tanulság írja az egyik szakember, „hogy dohányt csak a termesztéstechnológia maradéktalan betartásával és betartatásával érdemes termeszteni.” Az Észak Olaszországban lévő Cooperatíva Tabacchi Verona 25 dohánytermelő gazdaságot foglalt magába, 1991. évben 3.680 hektár dohányt termeltek, a szövetkezet felvásárolta, fermentálta, értékesítette. A szövetkezet vezetőivel kedvező munkakapcsolat alakult ki. A főagronómusa Gino Cristanini a Dohányfermentáló Vállaltunknál szervezett továbbképző tanfolyamon előadást tartott, az első 1991.évben a vállalatunk által szervezett HUNGAROTAB, dohánytermesztési napok rendezvénysorozatáról összeállított kiadványban a Veronai Szövetkezet dohánytermesztési technológiájáról írt.

Az Universal Leaf Company mezőgazdasági szolgálat igazgatójának, Joe M. Glass Úr közreműködésével, a Dohányfermentáló Vállalatunk kezdeményezésére 1988 évtől két fő fiatal szakember ment 3-4 hónapra az Észak-Karolinában és Henderson melletti Falkland farmra, ahol az aktuális munkavégzésen keresztül tanulmányozhatták a dohánytermesztést. Az első alkalommal a Kiskunfélegyházai Dohánybeváltó Üzemből Riskó Péter körzeti felügyelő 1988. május 9-től október 3-ig volt az USA-ban. A következő évben 1989. június 13-tól három hónapig a Kiskunhalasi Dohánybeváltó Üzemből Varga József körzeti felügyelő, 1990. évben Dr. Gergely Kálmán a Kápolnai Dohánybeváltó Üzem ágazatvezetője vett rész az Észak-Karolinai dohánytermesztés tanulmányozásában.

A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat szervezésében a beváltó üzemekre kiterjedően általánossá váltak a szemlék: palántanevelési-, dohány-, vetőmag ültetvények-, a dohány betakarítás előtti dohánybeváltók szemléje. A dohánytermesztésben bevezetett új eljárásokkal, módszerekkel kapcsolatos bemutatók rendszeressé váltak. A szemléken, a bemutatókon az ULT európai vezetője Gabriel J. Kremer, az ULT Magyarországon tevékenykedő agronómusa Jean Paul Reuland, a Philip Morris Európa SA mezőgazdasági igazgatóhelyettes, Henk J. Faber szinte mindig részt vettek. A vállalatunkat, az integrált dohány ültetvényeket többször meglátogatta az ULT mezőgazdasági szolgálat igazgatója Joe M. Glass.

A fent megnevezett szakemberek a Budapesti Dohányfermentáló Vállalatnál tett látogatásuk alkalmával a dohány szakma iránti elkötelezettségük, alázatuk a legújabb eljárások, technológiák megismertetése, bevezetése iránt, az emberi tulajdonságuk, közvetlenségük kiemelkedő hatással voltak a munkatársaimra, a környezetünkre.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy az életemnek, a vezetői munkámnak részesei voltak, 46-51 éveimben velük együtt részese lehettem a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat dohánytermesztésének, feldolgozásának, a kapcsolódó tevékenységének (a több lábon állás megteremtése) a nemzetközi szinten is elismert színvonal megvalósításában.

Az ULT európai vezetője Gabriel J. Kremer közreműködésével az 1989. december 7-8-án Szolnokon megtartott „Dohány, burgonya Y vírus konferencia” előadóként szerepelt Dr. P. Gugerli virológus professzor  Svájcból (Kutató Intézet Changins), G. B. Lucás növénykórtani professzor az USA-ból (É. Karolinai Állami Egyetem), Dr. Gibried Schenk nemesítő NDK-ból (Burgonyakutató Intézet, Gross-Lueswitz). A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat által évente szervezett továbbképzésekre neves külföldi szakemberek előadásának megvalósításában közreműködtek: Philip Morris agronómusa Henk J. Faber, a Verona Szövetkezetből Gina Cristanini.

Az ULT vezetőinek köszönhetően 1990-ben dohánytermesztést integráló szervezetek vezetőivel, öt fővel (Teremi Mihály Kállósemjén, Antal Lajos Kunadacs, Madar Gábor Nyíracsád, szövetkezet elnöke Szakoly) Gabriel J. Kremer az ULT európai vezetőjének kíséretében egy hétig tanulmányozhattuk az Egyesült Államok dohánytermesztését, az ULT szervezetét, sokoldali ismerettel bővíthettük az ismereteinket. Kremer úrral külön lementem Atlantában a táphengeres palántanevelés tanulmányozására. Az Észak-Karolinában működő Bulk Tobac dohányszárítókat gyártó cég, a dohány kombájnal történő dohány betakarítás is a program része volt. Az utóbbi évtizedekben Magyarországon a dohánytermesztés színvonala termelőként, üzemenként változó. A kézimunkaerő hiány ellenére a dohánybetakarító kombájnok használata a mai napig nem általános.

Dohány szemlén, Jean Paul Reuland, Bajnóczi József, ?, Pénzes László, Gabriel J. Kremer

A Dohányfermentáló Vállalatnál megszűnt munkaviszonyom után a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára dr. Borbereki Istvánt nevezte ki igazgatónak, aki FM Privatizációs Főosztály vezetőjének, Mikus Dezső iskolatársa, talán osztálytársa. Az egyéb kapcsolatukat nem ismerem, nem is tartottam érdekesnek. A kapcsolatuk nem zavart, inkább Borbereki alkalmatlansága zavart. A vállalat irányítása során egyedüli üzemvezető volt, akinek az üzem hiányos irányításáért fegyelmi büntetésben, prémium megvonásban kellett részesítenem. Az alkohol függősége köztudott volt, az új munkakörében, munkaidőben is gyakori volt a túlzott alkohol fogyasztása. A Dohányfermentáló Vállalat hanyatlása kézzelfogható volt, mélypontját, működő képtelenségét 1994 évben érte el. Ekkor már több vállalati dolgozó szóban és írásban megkeresett, kilátástalannak látták a helyzetüket, és kérték a segítségemet.

A szolnoki üzem egyik dolgozója leírta, hogy milyen problémákkal küszködnek. A szervezet működtetése a minimális igényeket sem elégíti ki, a dohányfelvásárlás nagymértékben lecsökkent, a szállítók követeléseit nem tudják kifizetni, a szervezet módosítása a kialakult helyzethez, nem történt meg, a költséggazdálkodás a minimális követelményt sem elégíti ki, a munkafegyelem leromlott, az értékelő-elemző munka elmarad. Több dolgozó megkeresésére 1994. szeptember 3-án levelet írtam Dr. Csepi Lajos az Állami Vagyonkezelő Rt. vezérigazgatójának, a levélben jeleztem a problémákat és kértem a szükséges intézkedésben történő közreműködését. Válasz nem kaptam, intézkedés nem történt. 1995. március 21-én Bóth János az Állami Vagyonügynökség igaztatójának írtam, majd személyesen találkozunk, ahol tájékoztattam a tudomásomra jutott problémákról, sajnos változás nem történt. 1955. augusztus 13-án Zsitvai Attilának az FM privatizációjában érdekelt vezetőjének írtam, a korábbi találkozásunk alkalmával megállapodottak szerin. Személyesen tájékoztattam a dohányfermentáló problémájáról és kérte, hogy készítsek egy anyagot, amit írásban meg is küldtem. Visszajelzés nem történt, változást a dolgozók nem tapasztaltak. Hogy miért aktivizáltam magam, mert több dohányfermentálói dolgozó írásban, szóban kérte a segítségemet, mert zavart, hogy egy jól működő vállalatot ilyen mértékben tönkre tesznek és az illetékesek mind ezt hagyják, mert a lelkiismeretemet ezzel megnyugtattam.

A rossz pénzgazdálkodást mutatja az 1994 évi 140 millió Ft hiteltartozás, a 49,3 millió Ft fizetett kamat. Az irányításom alatt lévő vállalat 1991-ben a felvett hitelek és a kihelyezett pénzeszközök kamatszaldója közel 30 millió Ft plusz eredményt jelentett. Az 1994 évi mérleg szerint az egyéb árbevétel és nyeresége az 1991 évi 138 millió Ft-ról 5,9 millióra, a nyeresége a 87,5 millió Ft-ról a nullára csökkent. Az 1991 évi közel 100 millió Ft nyereség 1994 évre 214,9 millió vesztességre esett, ez csődhelyzetet jelentett, érdekes a illetékes vezetők még ekkor sem lépek.

A „Figyelő” 1996. május 16-számában a Budapesti Dohányfermentáló RT.-vel „Újra élesztési kísérlet” címmel foglalkozik. Az első két mondat a következő: „Téves következtetésre jutna az, aki a neve alapján akarna rájönni a „Dohányfermentáló Rt. Budapest” (Dofer) tevékenységére. A szebb napokat látott cég évek óta nem dolgoz fel dohányt és ennek hiányában tetemes vagyonának feléléséből tengődik.” A cég vagyona a végső hanyatlása kezdetekor a jegyzett tőkéje és a tartaléktőkéje meghaladta 1,4 milliárd forintot, 1991.06.30.-as átértékelt vagyonmérlege 1,691 milliárd forint. 1994-ben 215 millió forint, 1995-ben 419 millió forint veszteséget produkált, aminek nyomán a vagyona 783 millió forintra zsugorodott. A közel havi 20 millió forintos működési veszteség az 1992-ben megalapozatlanul kinevezet Dr. Borbereki István első számú vezető iránti bizalom elfogyott.

A cikk szerint az ÁPV Rt. 1995 őszén Dr. Petri Tibort nevezte ki vezérigazgatónak, aki szintén élvezte az FM vezetőinek bizalmát. A „Piac-Gazdaság” című lap 1994. május 21. szombati számában foglalkozik a „Szolnoktej Rt.” vezérigazgatójának, Dr. Petri Tibor a többségi tulajdonos ÁVÜ felmondásával. Érdekes, hogy az FM egyik vezetője nyilatkozik, hogy miért került a munkaviszony megszüntetésére sor, a cég reorganizációs programját határidőre nem volt képes elkészíteni, hanem azt az FM javaslatára Nordinvest tanácsadó cég készítette el, valamint az 1993 évi közel 200 millió forint veszteségének kialakulásában a társaság vezetésének is komoly szerepe volt. A kialakult likviditási problémák miatt előbb beszállítóit, majd vevőit is nagymértékben elveszítették, a dolgozói létszámot jelentősen le kellett építeni.

A Budapesti Dohányfermentáló Rt. élére, vezérigazgatónak kinevezet Dr. Petri Tibort a cégen belül és külsösök is felszámolási biztosként tudtak róla, a dohányfermentáló vagyonának, eszközeinek egy jelentős részét felszámolta, értékesítette. A leírtak szerint kellett a pénz a dohány felvásárlásához, a fermentálás beindításához. Tudom egyszerűbb a vagyont eladni, mint jól működtetni. Az eladásból befojt, alacsony összeg azt bizonyítja, hogy a vagyon eladásához is szakmai hozzáértés és megfelelő erkölcsi, morális érzület kell. A személyes beszámolók szerint a „kisebb eszközöket” egy személyben értékesítette, előfordult, hogy hétvégén meglátogatott üzemben egy két tárgy, berendezés nagyon megtetszett.

Az Állami Vagyonügynökség 1995 márciusában ajánlati felhívást tett közé, egy rosszul működő Budapesti Dohányfermentáló Rt. állami tulajdonban lévő részvényeinek megvásárlására, a jegyzett tőke 77,51 %-át képviselő és 799.250.000 Ft névértékű részvénycsomagra. A későbbi vagyonértékesítésből arra következtettek, hogy a felhívás nem járt sikerrel.

A Budapesti Dohányfermentáló Rt 1995 novemberében több vagyontárgyainak megvásárlására pályázati felhívást a következők szerint tett közé: a budapesti központi ingatlanát egybevásárlás esetén 265 millió forintért, a Lengyeltóti-Puszta Szentgyörgyi Telephelyét lakással 6,5 millió Ft-ért, Faddi Telephelyet 19 millió Ft-ért, Nagydorogi Telephelyért 19 millió Ft-ért, Verpeléti ingatlanért 1,5 millió Ft-ért, Erdőtelepi Ipartelepért 1,3 millió Ft-ért, Kápolnai Ipartelepet 30 millió Ft-ért, Kiskunhalasi Iparteleért 36 millió Ft-ért, Kiskunfélegyházai Ipartelepért 70 millió Ft-ért, Jászberényi Telephelyért 54 millió Ft-ért, Kiskunmajsa üdülőtelekért 2,3 millió Ft-ért. A pályázati felhívás alapján az összes vagyontárgy irányárakként 504,6 millió lett megjelölve. Nincs tudomásom, hogy a pályázati felhívás alapján a vagyontárgyakból mennyi kerül megvásárlásra és mennyiért, hogy értékbecslés után alakult e ki a felhívásban megjelölt irányárak. Az értékbecslői gyakorlatom alapján állítom, hogy az ilyen dömping jellegű eladás csak nyomott áron realizálható, a központi ingatlan irányára messze a piaci ár alatt van.

A Budapesti Dohányfermentáló Rt privatizációjával a „Napi – Gazdaság” 1997. május 20 án megjelent cikk alapján a „Budapesti Dohányfermentáló Rt privatizációja körül a sok negatív történet után, 3-4 éves halódás után magyar termelők megvásárolták a céget. A Hazai Dohány Kozorciumot tömörítő hat új tulajdonos a megvásárolt részvényeken úgy osztozik, hogy a Dohányfermentáló Rt MRP szervezetének 20 %, a Tabán Trafik Kft 26 %, V. Tabak Rt 24 %, Kunadacsi Barátság Mgtsz 10 %, Dél- Nyírségi Önkormányzatok Szociális, Gazdasági, Szolgáltató Kft 10 %, Mezőhéki Táncsics Mezőgazdasági Szövetkezetnek 10 %.” A felsorolásból könnyen megállapítható, hogy a tulajdonosok jelentős része nem foglalkozik dohánytermesztéssel.

A „Magyar Nemzet” 2013. október 19-én megjelent számában „A magyar dohányipar privatizációjának nyertesi Lefulladásig” címmel foglalkozik a cigarettagyártó cégek, a dohánykutatóintézet, a fermentáló vállalatok privatizációjával. A cikk írója hivatkozik Raskó Györgyre az FM 1990-ben FM Privatizációs Főosztály vezetőjére, 1991-től az FM közigazgatási államtitkárjára, az ÁPV Rt által kiadott az élelmiszeripar privatizációjáról szóló könyvre, melyben Raskó György foglalkozik a dohányipari cégek értékesítésével. Raskó György a cikk íróját az államtitkársága idején egyebek mellett a dohányipar privatizációjának előkészítésével is foglalkozó Gáspár Szilviához irányította.

Elsőként 1991. október 18-án kötött szerződéssel az Egri Dohánygyár Kft sikerült eladni, az eladási ár 3 milliárd 130 millió forint volt. Ehhez elsősorban Dr. Domán László igazgatónak lehet gratulálni. Sajnos a privatizált gyár 2004-ben bezárt. A Pécsi Dohánygyár Kft 85,2 %-át1991 december11-én a BritishAmerican Tobacco vásárolta meg 2,6 milliárd forintért. A Debrecen Dohánygyár Kft-t a német Reemtsma1992 júniusában a cég 82 %-t 860 millió forintért vette meg, 2004-ben szintén bezárásra került. Az SD Tabak Rt nevű sátoraljaújhelyi dohánygyárat az amerikai R.I. Reynolds Tobacco 1992, júniusában a részvények 88,7 %-t 35 millió forintért vásárolta meg. 1995-ben a dohánygyár bezárt, a tulajdonos Lengyelországban építette fel a régió központját. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Rt-t az amerikai Universal Leaf Tobacco (ULT) vásárolta meg 714 millió forintér (Vélemények szerint a dohánykészlet áráért).

A Reynolds kivonulásával egy időben 1996-ban jelent meg a cigarettáival a magyar magántulajdonban lévő hódmezővásárhelyi V. Tabac. A cég már 1994-ben résztulajdonosi jogot szerzett 27 millió forintért a Szolnokon működő Budapesti Dohányfermentáló Rt-ben. „1997-ben pedig a Continetal Dohányipari Zrt a Budapesti Dohányfermentáló Rt 249 millió forintért megvásárolta. 2002-bena Dofer dolgozói vásárolhatták meg a maradék állami tulajdon részt 8 millió értékben.”

A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat 1992-1997 közötti kedvezőtlen története, jelentős vagyonvesztés, sok száz munkavállaló munkájának megszűnése, a privatizáció keserű tapasztalata, az ország-, a közösségek érdekének háttérbe szorulása, az alkalmatlan vezetők után egy jóval, kisebb kapacitással szerencsére tovább működik.

Műszaki Konferencia 1992. január 31-én.

A Dohányfermentáló Vállalat vezetőit, körülbelül 120 főt értekezletre hívtam össze az újonnan kialakított irodaház tanácskozó termében. A kialakult helyzetről tájékoztattam a jelenlévőket. A búcsú beszédem a következőket érintette.

Tisztelt Kollégák! Kedves Jelenlévők!

Az ember életében 5 év nem sok idő, de lehet meghatározó az ember munkája, fejlődése szempontjából. A születést követően egy egészséges gyerek első évében bámulatba ejtő fejlődés következik be. Szinte csodáljuk az ismeret nagymérvű növekedését. A középiskolai tanárom, Kiss Antal szerint 18 éves korban, az érettségi alkalmával tudunk a legtöbbet. 20 év fölött legnagyobb a teherbíró képesség, és legkedvezőbb a gyakorlati ismeretek megszerzése. 40 év fölött tud az ember a leghatékonyabban dolgozni. A felgyülemlett elméleti és gyakorlati ismeret ésszerű hasznosításának időszaka. A vállalathoz negyvenhat éves koromban kerültem.

A Budapesti Dohányfermentáló Vállalatnál közel öt évet töltöttem el. Úgy érzem a jelenlévőkkel kölcsönösen megismerhettük egymást, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Szívesen dolgoztam a Dohányfermentáló Vállalatnál, összesemben jól éreztem magam. Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy több kollégával rövidebb, hosszabb időt együtt dolgozhattam a vállalat, a dolgozók többsége javára. Minden kis és nagy eredmény, előrehaladás, fejlődés, egy-egy lépés előre számomra sikerélményt jelentett.

Szívesen és mindég lelkesen vettem részt az új, a fejlett eljárások, módszerek bevezetésében, megvalósításában. A teljesség igénye nélkül a következőket szeretném megemlíteni: a palántanevelés korszerűsítése, bakhát művelés növelése, kacsgátlószer alkalmazása, a dohánytermesztésben az öntözés általánossá tétele, vektorháló alatti vetőmag előállításának bevezetése, új fajták üzemi kipróbálása, fajták honosítása, FEK dohánybeváltás korszerűsítése, a vírus kár csökkentésének lépései, a speciális gépek bővítése, a szárítók gyártása forgalmazása, szolnoki rekonstrukció, anyagmozgatás korszerűsítése, színvonalas kiadványok készítése, első HUNGAROTAB megszervezése, a különböző szemlék megtartása, a korszerűsített szervezet működtetése, az önállóság növelése, a beszámoltatási, ellenőrzési rendszer megvalósítása, stb.

Az elméleti és gyakorlati ismeret megfelelő színvonala nélkül nem képzelhető el a kor követelményének megfelelő, eredményes munkavégzés. Az elméleti és gyakorlati ismeretek bővítése érdekében tett erőfeszítések megfelelően szolgálják az egyén, a csoportok és a vállalat jövőjét/ továbbképzés, kellemetlennek vélt vizsga, tapasztalatcserék, országos szemlék, külföldi tapasztalatcserék, szakemberek amerikai munkavégzése, fejlett dohánytermelő országokkal való együttműködés, stb./.

A közös munka, a megalapozott elvek, koncepciók alapján a vállalat az elmúlt öt évben dinamikusan fejlődött. A nyereség 37 millió Ft –ról 100 millió Ft-ra emelkedett, a dolgozók kereset színvonala közel ötszörösére emelkedett, a gazdálkodást jól szolgálta a stabil pénzgazdálkodás, szinte hitel nélkül gazdálkodtunk.

Sajnos az emberi munka velejárója, hogy nem mindég siker a végeredmény, kudarcok is vannak. Szerencsére ez elviselhető szinten volt. A törekvések ellenére a dohánytermesztés volumene, eredményessége nem haladt megfelelően. A szolnoki rekonstrukció befejezése a későbbi idők feladata.

A jelenlévőknek, a vállalati dolgozóknak köszönöm a becsületes, kitartó munkát, az együttműködési készségüket. A vállalat dolgozóinak eredményekben gazdag éveket, sikerélménnyel járó munkát, jó egészséget, családi életben boldogságot kívánok. Megértő jó együttműködést. Széchenyi szerint is: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.” Kívánom, hogy kevesebb „ellendrukker” legyen vállalaton belül és kívül egyaránt. Magyarországon ne váljék szokássá az egyik arab ország szokása: „A fiatal pár nászéjszakáján az ellenségek összegyűlnek és félig kihúzott karddal mondogatják Panizáni, Panizáni!”- ne sikerüljön, ne sikerüljön. Kívánom, hogy a célhoz vezető úton a megalapozott, kipróbált, bevált alapelvekről ne feledkezzenek meg. A vezérlő csillag jól mutassa az utat. Sokan ismerik. A „Kisherceg” szerzője írta: „A vándor, aki hegyen átkelőben egy csillagot követ, ha megengedi, hogy a hegymászás problémái túlzottan lekössék, figyelmét kockáztatja, hogy elfelejti, melyik csillag vezeti.” Kívánom, hogy Gőte szerint sok mester dolgozzon a csapatban. „ Mester az, aki felismeri saját korlátait.”

A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat az elmúlt években erkölcsileg, szakmailag, megbízhatóság szempontjából növekvő elismerést szerzett a dohánytermelők, a hazai-, külföldi partnerek, szakemberek körében. Kívánom, hogy a vállalat dolgozói a jövőben az eddigi elismeréseket, bizalmat a közösség javára jó hasznosítsák.

Ezt követően többen mondtak véleményt. Az elmúlt öt évet valamennyien pozitívan jellemezték, Sáth András, Kápolnai Dohánybeváltó Üzem vezetője fogalmazott meg az ő szempontjából negatív dolgot is.

A Dohányfermentáló Vállalat felügyeleti szerve.

A vállalat igazgatójává a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Személyzeti Főosztály vezetője Dr. Dajka Balázs, helyettese Dr. Kecskeméti Lajos készítette elő. A kinevezésemet, beiktatásomat, a munkáltatói jogokat a MÉM Államtitkára Dr. Szabó Ferenc végezte. A vállalat szakmai irányításával a MÉM Élelmiszeripari Főosztály, vezetője Nagy László, és helyettese Andrássy István foglalkozott. A MÉM különböző szintű vezetőivel jó kapcsolat alakult ki, a Vállalat munkáját segítették és támogatták, az elért szakmai eredményeket, nyereséges gazdálkodást elismerték.

A rendszerváltást követően először a Földművelésügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára, Dr. Neszmélyi Károly gyakorolta a munkáltatói jogokat. Az 1990 évi prémium kifizetését 1991. május 9.-én Dr. Raskó György helyettes államtitkár engedélyezte. Kapcsolat alakult ki az FM Humánpolitikai Önálló Osztállyal, az FM Privatizációs Osztállyal. A rendszerváltás követő években mindég napirenden volt a régi vezetők leváltása, a különböző szintű politikai vezetők által indokolt, vagy indokolatlan elmarasztalása, a régi rendszerben elért eredmények és hibák objektív megítélése elmaradt. A megváltozott politikai helyzettel nem foglalkoztam, pártba nem léptem be. Az új rendszerben is igyekeztem a Dohányfermentáló Vállalatot megfelelő szinten irányítani, az adódott lehetőségeget, a vállalat érdekében kihasználni, az egyéni érdekekkel ellentétbe továbbra is a közösséget szolgáltam.

Dr. Neszmélyi Károly FM Helyettes Államtitkár 185/1991. számú, 1991. február 8. keltezett levélben a munkakörömben megerősített. „A Dohányfermentáló Vállalatnál betöltött igazgató munkakörében megerősítem. Munkájához további sok sikert, jó egészséget kívánok.”

Az FM Humánpolitikai Önálló Osztálya, Nemskéry Tamás főosztályvezetőtől kapott, 1155/1991. számú levélben 1991. szeptember 5-én 10 órára kitűzte a szakmai feladatlap kitöltésének időpontját. „ A minisztérium vezetése a vállalatnál betöltött igazgatói munkakörben történő továbbfoglalkoztatásához menedzseri képesség vizsgálatát írta elő, amely szakmai feladatlap kitöltéséből és személyes elbeszélgetésen való részvételből áll.” A személyes megbeszélésre 1991. szeptember 9.-én 15 órakor került sor, ahová magammal kellett vinni a Vállalat Szakszervezeti Testületének vezetőjét. A megbeszélésen a Szolnoki Gépifermentáló Üzem Munkástanácsának egyik tagja is jelen volt. Nádor Gabriella szakszervezeti vezető véleményét hallgatták meg először, aki az üzemek szakszervezeti vezetőinek véleményét kikérve mondta el a szakszervezet véleményét. Összességében a vállalat helyzetét reálisan mutatta be, a pozitív eredmények voltak többségben. A menedzseri képesség vizsgálatáról nem kaptam tájékoztatót, a megbeszélésen elhangzottak alapján nem tudhattam, hogy milyen döntés született.

Az FM Humánpolitikai Önálló Osztálytól, Juhász János főosztályvezető helyettestől értesítést kaptam, hogy 1992. január 21.-én menjek be a minisztériumba. A megbeszélésen rajtam kívül jelen volt Juhász János és Mikus Dezső. Elmondták, hogy a meghatározott idejű kinevezésem 1992. április 15-én lejár és nem kívánják meghosszabbítani. A beszélgetés közben Juhász János megkérdezte az 1991 évi eredmény mennyi lesz, közöltem 100 millió Ft körül, meglepődve nézett Mikus Dezsőre. Közöltem a jelenlévőkkel tudomásul veszem a döntést, a február 1-vel való felmentésemet is elfogadtam. Kértem a 6 havi végkielégítés, az 1991 évre járó prémium, a felmentés idejére jutó keresetemet fizessék ki. A megállapodásba rögzítésre kerültek a feltételeim. Végül kértem a vállalat dolgozói érdekében olyan vezetőt nevezzenek ki, aki legalább szinten tartja az elért eredményeket. Választ nem kaptam, Mikus Dezső mosolyán kívül.

Dohány, burgonya víruskonferencia.

Az 1989. évi dohány víruskár a Budapesti Dohányfermentáló Vállalatnál is jelentős volt. Az október 5.-i termésbecslés alapján a Hevesi dohánynál 44,9 %-ra, a nagylevelű dohányoknál 77,5%-ra, 78,3%-ra csökkent az átlagtermés. A víruskár felmérésére, a vírusbetegségek megállapítására bizottságot szerveztünk, amelynek a tagjai voltak: a Nyíregyházi-, Budapesti Dohányfermentáló Vállalatok mellett a Dohánykutató Intézet, a Fővárosi Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás, a Fejér megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás Virológiai Állomása, a Bács-Kiskun megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás, a Mezőgazdasági Minősítő Intézet, a MÉM Mezőgazdasági Főosztály, a Kunadacsi Barátság TSz. A 142 db hatósági mintából a Velencei Virológiai Állomás 1243 db vizsgálatot végzett.

A kialakult helyzetben úgy ítéltem meg, hogy egy nemzetközi Víruskonferencia szervezésével nagyobb lehetőség mutatkozik a szükséges intézkedések megtételére. A Víruskonferencia rendezői közé sikerült megnyerni a Dohányfermentáló Vállalatok mellett a Debreceni-, Egri-, Pécsi-, Sátoraljaújhelyi Dohánygyárat, a DOHÉSZ KV-t, a Dohánykutató Intézetet, a MTA Debreceni Akadémiai Bizottságot, az Universál Leaf Tobaccot, a Philip Morris Europe SA-t. A nemzetközi Dohány, Burgonya Víruskonferenciát a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat szervezte és bonyolította. A Víruskonferencia elnökei Dr. Domán László, az Egri Dohánygyár igazgatója, Dr. Borsos János a Dohánykutató Intézet igazgatója.

A konferencián 13 előadás hangzott el. Bevezető előadást mondott Fésűs István a MÉM Növényegészségügyi Főosztály vezetője. A külföldi előadók Dr. P. Gugerli, Svájc /Changins/ Szövetségi Mezőgazdasági Kutató Intézet; G.B. Lucas növénykórtani prof., Észak-karolinai Állami Egyetem Növénypatológiai Tanszék; Gibfried Schenk, NDK Tudományos Akadémia Burgonyakutató Intézet. A Magyarországi előadók Szigetiné Nyerges Klára, Fejér Megyei NTA Virológiai Állomás; Dr. Gáborjáni Richard, MTA Növényvédelmi Kutatóintézet; Dr. Horváth Sándor, Pannon Agrártudományi Egyetem; Dr. Nagy Gyula Dohánykutató Intézet; Dr. Besada Waheb KATE Burgonyakutató Intézet; Dr. Varga Gusztáv MRIKLON GT; Lakatos András, Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat; Pénzes László, Dohányfermentáló Vállalat, Budapest.

           Konferenciai előadás                              

Vektorháló alatti dohányvetőmag előállítása

A Dohány, Burgonya Víruskonferencia előadásait magyar és angol nyelven 1000 példányban a budapesti Dohányfermentáló Vállalat megjelentette. A Nyomtatást a Debreceni PIREMON Nyomdaüzeme végezte, a Szerkesztést Szentirmai Évával, az angol fordítást Dr. Kandra György végezte.

Kiadvány első oldala

A kiadvány belső oldala.

A Víruskonferencia is hozzájárult, hogy egy sor intézkedést megtegyünk. Megkezdtük Kunadacs vírusmentes körzetének kialakítását. A rezisztens és ellenálló dohányfajták bővítését szorgalmaztuk, a vállalatunk megkezdte az amerikai fajták honosítását. A dohányvetőmag vírusmentességének biztosítását önállóan megkezdtük, a területünkön vektorháló alatt neveltük a vetőmagot adó dohány állományt. A jó tapasztalatunk alapján a Dohánykutató Intézett is általánossá tette a vektorháló alatti vetőmag előállítását. A Gyöngyösi Mezőgazdasági Szaktanácsadás Termékvizsgáló Szolgálattal együttműködtünk a harmonikus és optimális tápanyag utánpótlás elterjesztésében. A dohány termesztéstechnológiájának javítása érdekében ösztönző módszereket vezettünk be. A vállalatunk beindította a közös, a termelők és a vállalat hozzájárulásával a kockázati alap létrehozását.

Budapesti Dohányfermentáló Vállalathoz történő beiktatásom.

1987. április 15.-én, 46 évesen a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba mentem, Sárospatakról Kassai Sándor az állami gazdaság személygépkocsi vezetője hozott Budapestre. A minisztériumba először a személyzeti főosztályon Dr. Kecskeméti Lajos főosztályvezető-helyettest kerestem meg. A várakozás alatt egy kollégája érdeklődött a jövetelem céljáról, közöltem a mai napon törtnő beiktatásomat. Megjegyezte ismeri a vállalatot, bizonyos idő után begyakorolhatom az első számú munkakört – tette ezt anélkül, hogy ismerte volna az addigi munkámat. Az egyeztetés után olyan döntés született, hogy Dr. Szabó Ferenc államtitkár külön jön a beiktatásomra, én a vállalat személygépkocsi vezetőjének, Fogarassy Gábor segítségével az állami gazdaság személygépkocsijával megyek a helyszínre. A Gábor segítsége nem sikerült megfelelően, az államtitkár helyszínen volt, amikor megérkeztem, számomra kellemetlen volt a késés mivel ez nem szokott előfordulni velem. Súlyosbította a helyzetet az államtitkár megjegyzése. A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat központja Kőbányán, a 10. kerület Tárna út 1-3 szám alatt lévő több mint 100 éve épült el alakú négyszintes magtárépület észak-keleti szárny első emeletén a raktárból kialakított irodák egyikében volt az igazgatói iroda. Az íróasztal előtt egy ülőgarnitúra, mögötte egy ideiglenesen elhelyezett kisebb méretű asztal fehérterítővel letakarva, üdítővel ellátva volt a beiktatáson részvevők helye. A Dohányfermentáló Vállalat részéről részt vett az igazgató helyettesítését ellátó Bárdosi Tamás, Lossinszky Andor termelési igazgatóhelyettes, Csányi Istvánné gazdasági igazgatóhelyettes, Pándy Gyuláné személyzeti vezető, Nádor Gabriella szakszervezeti titkár, Hóvári József MSZMP titkára.

Először Dr. Szabó Ferenc MÉM államtitkára köszöntötte a jelenlévőket, majd közölte az igazgatói kinevezésemet, kérte az eredményes munka érdekében a közös munkát, az igazgató megfelelő támogatását. Ezt követően az előző este az összehajtott A4-es papírlapra rögzítettem vázlatosan a beiktatásomkor tervezett mondandómat. „ Kedves Elvtársak, Tisztelt Kollégák! Tisztelt Államtitkár Elvtárs! A beiktatásom alkalmával is szeretném a Minisztériumnak megköszönni a kinevezésemet, a kapott bizalmat. Az új munkakörömben a munkámmal hozzá kívánok járulni a Dohányfermentáló Vállalat megújulásához, az eredményesebb munkához. Fontosnak tartom, hogy az alkotó légkör megfelelő formában alakuljon. Valamennyink feladatának tartom, hogy elősegítsük a vezetők és dolgozók alkotó jellegű tevékenységét. A vállalat-, a vállalati dolgozók érdekében szükségesnek tartom a cselekvőkészség, cselekvési akarat megfelelőszintre hozását. Napjainkban a szervezési-vezetési követelmény mélyebb, részletesebb, magasabb mércét fogalmaz meg. A követelmény központjában a szervezet működése, a szervezettség, a munkaszervezés színvonala, az emberi tényezők állnak. A szervezési előírásokból szeretném kiemelni az anyagi ösztönzést, a különböző normák kialakításának, karbantartásának fontosságát, a munkafegyelem, a technológiai fegyelem megsértés okainak megszüntetését, a munkavégzés folyamatos ellenőrzését. A szervezet működéséhez tartozó fórumok, megbeszélések hatékonysága az előkészítéstől függ. A megbeszéléseken hozandó döntések megalapozottságát az elemzés és értékelés milyensége alapvetően meghatározza. Az értékelés, elemzés célja a jelenlegi helyzet és a követelmények közötti különbségek okainak feltárása, a követelmények eléréséhez szükséges feltételek meghatározása. A munka állandó értékelése, elemzése a sikeresebb munka érdekét szolgálja és ezért természetszerű velejárója a mindennapi munkának. A munka kritikus értékelésénél, elemzésénél válik világossá, hogy mit kell tenni a vezetőknek, a beosztottaknak, a dolgozóknak a jobb, eredményesebb munka érdekében. A munka, az eredményes munka lehet minden dolgozó, vezető értékmérője. Az előttünk álló feladatokhoz valamennyinknek jó egészséget, sok sikerélményt kívánok. „ A jelenlévő vezetők közül Nádor Gabriella, szakszervezeti titkár köszöntötte a jelenlévőket és jó munkát kívánt. Dr. Szabó Ferenc államtitkár kikísérésével és elbúcsúzással ért véget a beiktatásom.

Az első benyomások a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat központjáról.

Kőbányán a Tárna út 1-3 szám alatt lévő központ főbejárata a Jászberényi út irányára nézett. A két toronnyal ellátott kapu gépjármű és személyforgalomra, egy helyiséggel volt kialakítva. A főbejáraton a forgalom ellenőrzése nem működött. A telek közel háromszög alakú, hegyes részén helyezkedett el a főbejárat. A jobb oldalán a Tárna út, bal oldalán az Algyői út, hátul a Tűzoltó köz határolja. Az Algyői út és a Tűzoltó-köz mentén el alakban helyezkedik el a négyszintes, több mint 100 éve épült dohány raktár. Mivel a raktárak jelentős részét bérelte a Dohányértékesítő és Szolgáltató Közös Vállalat a raktárakat lekerítette, az udvarra vasvázból gépkocsi tárolót épített, hátsó sarokban javítóműhelyt alakított ki, a külön bejáratnál ellenőrző kaput működtetett. A Tűzoltó közből külön lehetett megközelíteni egy ideiglenes műanyag üzemet. A Tárna út felől személyközlekedésre alkalmas ajtó volt a háromszintes épületben lakók részére, a felszabadult alsó szinten irodák voltak. A Tárna út mentén, hátrább földszintes épületben két lakás és vendégszoba volt működtetve. A Tűzoltó köz mentén lévő raktár bejárattól balra a földszinten a Dohányértékesítő és Szolgáltató Közös Vállalat irodát működtetett. A bejárattól jobbra a földszinten a Dohányfermentáló Vállalatnak egy tanácskozó terme, első emeleten a folyosó két oldalán irodák voltak kialakítva, több helyen a raktár oszlopai az irodába estek. A kialakult helyzetet értékelve megállapítható volt, hogy a Dohányfermentáló Vállalat a saját telepén, központjában hátrányos helyzetbe került.

Az első feladatok között szerepelt a Dohányértékesítő és Szolgáltató Közös Vállalattal fennálló bérleti szerződés felülvizsgálata. A tárgyalások nem voltak egyszerűek, a Közös Vállalat nem fizetett bérleti díjat, mivel a Dohányfermentáló Vállalat tartozott a telepen a Közös Vállat saját érdekét szolgáló építkezések miatt. A Közös Vállat igazgatójával, Vidéki Imrével közel egy évig egyeztettünk, mire végre megállapodtunk. Az egyeztetés eredményeként a Közös Vállalat a bérelt épületekért bérleti díjat fizetett. A raktár lekerítését megszüntettük, a forgalom ellenőrzését a főkapunál, a telep őrzését a Dohányfermentáló Vállalat dolgozói végezték. A terület parkosítását bővítettük fákat, díszcserjéket, virágot ültettünk. A telep külső kerítése mellett, kívül platánfasort ültettünk.

A különálló háromszintes és a földszinti épületben öt család lakott. A felszabadult lakásokba újabb beköltözést megszüntettük. A céljaim között szerepelt, hogy a Dohányfermentáló Vállalat részére a különálló épületben az irodákat összevonjuk, megfelelő színvonalon átalakítsuk, a raktárban ideiglenes jelleggel létrehozott irodákat felszámoljuk. A cél megvalósítására rövid időn belül nem számoltam, mivel a lakók egy része kötődött a helyhez. A Közös Vállalat igazgatója, Vidéki Imre, Hoffmann Lajos Budapesti Dohánybeváltó Üzem csoportvezetője, Hofi Géza szülei és mások régóta itt laktak, megszokták a környezetet. 1989 év végén a Dohányfermentáló Vállalat kedvező anyagi támogatást hirdetett meg a kiköltözőknek. Nem sürgettük a kiköltözést, határidőt nem kötöttünk ki, ennek ellenére a lakók a MTV-t is kihívták, a jogászunk Dr. Kiss Ilona az elveinket ott is megismételte. Hoffmann Lajosné egyedül lakott, az egyik alaklommal a lánya felkeresett és sérelmezte az ajánlatunkat. Őszintén mondtam neki is, hogy az akkori körülmények között tisztességes lelépési díjat határoztunk meg, de ennek ellenére nem kötelező az elfogadása, addig lakik az édesanyja a lakásban ameddig akarják. Az egyik alaklommal az Egri Dohánygyárban Vidéki Imre és Domán László igazgatókkal találkoztam, ahol felvetődött Vidéki Imre és családjának a kiköltözése. A későbbi megállapodás alapján ki is költöztek. Pár hónapot követően Hoffmann Lajosné lánya jelentkezett és közölte a korábbi ajánlatott elfogadják, a költözést meg is oldották. A háromszintes különálló épület hamarabb, mint korábban gondoltam, szabaddá vált a központi iroda kialakítására. Ezt követően a földszintes épületből Dr. Tarcsai József gazdasági igazgatóhelyettes is kiköltözött. A megfelelőtervek összeállítása után a központi iroda 1989 év végére kialakult, elfoglaltuk. Az épületben két szinten irodák, az alagsorban a kisebb és egy nagyobb tanácskozó terem állt rendelkezésre az azt kiszolgáló helyiségekkel.

A Dohányfermentáló Vállalat helyzete.

A Vállalathoz történt kinevezést követően 1987. december 14-ig testvérbátyáméknál laktam, Dr. Pénzes János és felesége igazi otthont biztosítottak számomra. A családomhoz, Sárospatakra hétvégeken vonattal jártam. A Dohányfermentáló Vállalat 1986 évi mérlegbeszámolóját, az 1987 évi tervet, az érvényes szerződéseket és az ezekhez kapcsolódó anyagokat az elsők között az esti órákban tanulmányoztam. A működő beváltó üzemeket folyamatosan felkerestem, a szemlén túlmenően a vezetőkkel és a dolgozókkal megbeszélést folytattam. A Dohányfermentáló Vállalat dohánybeváló üzemeinek központja és vezetője: Jászberény, Borbereki István; Kiskunfélegyháza, Bajnóczi József; Kiskunhalas, Tallér Lajos; Kápolna, Tóth János; Mezőkövesd, Sáth András; Nagyatád, Selmeczy István; Nagydorog, Fonyó István; Szakoly, Miterli János; Dohánybeváltó és Gépifermentáló Üzem Szolnok, Károly István.

A Dohányértékesítő és Szolgáltató Közös Vállalat igazgatójával, Vidéki Imrével, az Egri Dohánygyár igazgatójával, Dr. Domán Lászlóval, a Debreceni Dohánygyár igazgatójával, Vajdics Zoltánnal, a Pécsi Dohánygyár igazgatójával, Irimi Sándorral, a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár igazgatójával, Nagy Bélával, a Dohánykutató Intézet igazgatójával, Dr. Borsos Jánossal külön-külön, a helyszínen egyeztettük az eddigi együttműködés tapasztalatait, majd a kölcsönösen megfogalmazott igényekkel zárultak a találkozásaink. A dohánygyárak esetében kiemelt feladatnak tartottam az elfekvő dohánykészletünk értékesítésének felgyorsítását. Az elfekvő dohánykészlet a kifutó fajták és a dohánygyárak részéről nem igényelt fajtákból tevődött össze / VP-9, Pálmonostori, Burley/. Az elfekvő dohány nyitókészlete 1985 évben volt a legmagasabb 1843 tonna, 198.053.000,-Ft értékben, az összes nyitókészlet 44,2 %-a. A téma kiemelt kezelése, a dohánygyárak segítőkészsége lehetővé tette, hogy 1990.évben az elfekvő nyitókészlet 78 tonnára, 7.379.000,-Ft értékre, az összes nyitókészlet 4 %-ra csökkenjen.

Az 1980-as években a dohánytermelés vonatkozásában jelentkező kedvezőtlen tendenciák a Budapesti Dohányfermentáló Vállalatra még inkább igaz volt:

-          A dohányfajták ellenálló képessége romlott, a vírusfertőzés 1989-ben elviselhetetlenné vált.

-          A hozam jelentősen csökkent.

-          Megfelelő, ellenálló fajtaválaszték nem állt rendelkezésre.

-          A termesztéstechnológia színvonala folyamatosan csökkent. Az elhasználódott, elavult gépek pótlása anyagi lehetőségek és eszközök hiánya miatt, folyamatosan nem történt meg. A kézi munka végzésének egy részét a termelők fokozatosan kezdték elhagyni /tetejezés, kacsozás, stb./. A dohánylevél érésének megfelelő törése hiányosan valósult meg. A szakszerű trágyázás, vetésváltás hiányosságai növekedtek.

-          A palántanevelés alacsony színvonala kedvezőtlenül befolyásolta az időbeni ültetést, a kedvező eredés, az optimális tőállomány nem biztosított.

-          A felvásárlási árak növekedése lassabb volt, mint a költségek növekedése.

-          A dohányfajták minőségi összetételében romló tendencia kezdődött meg.

-          A közgazdasági szabályzók változásával, a támogatás csökkenésével a dohánytermelő integrátorok helyzete fokozatosan romlott.

-          A több éven keresztül jelentkező csapadék hiány a dohánytermelés biztonságát jelentősen befolyásolta.

-          A dohányvetőmag termesztés színvonala fokozatosan elmaradt más növényekétől.

-          A biztosítási lehetőségek a keletkező károk kockázatviselését a minimálisra csökkentették.

A dohánytermelésben mutatkozó kedvezőtlen tendenciák következtében a Dohányfermentáló Vállalat dohánytermő területe az 1986 évi 3.865 ha 1990 évre 2.443 ha-ra, 63,2 %-ra, az összes termés 5.487 tonna 3.084 tonnára, 56,2 %-ra csökkent.

A Dohányfermentáló Vállalat intézkedései /1987-92/.

A Budapesti Dohányfermentáló Vállalt a kedvezőtlen tendenciákat elemezte, értékelte, ezt követően 1988. évtől kezdődően a dohánytermelők érdekében, velük együttműködve, a dohányipar céljaival összhangban az intézkedéseket folyamatosan megtettük. A dohányfelvásárlás alapára, felára iparági szinten egyeztetve dinamikusan emelkedett. A felvásárlási alapár 3 év alatt 52 %-al növekedett, a felár 6,86 %-ról 12 %-ra emelkedett. A dohánytermelés integrálásával foglalkozó szervezetek részére bevezettük a minőségtől függő integrációs díjat, amely 5-10 % között mozgott. A jó minőségű mesterséges szárítású dohányok esetében öntözési felárat fizettünk 800-1.000,- Ft/q értékben. Az öntözött dohánytermelési arány növelése érdekében 1988. évtől 1-3 évre hektáronként 40.000,- Ft kamatmentes előleget biztosítottunk. Az öntözött dohánytermő terület 3 év alatt több mint 600 hektárra növekedett, a csepegtető öntözés 30 hektáron valósult meg. A természetes szárítású dohányfajtákhoz szükséges szárítópajták felújításához ezer pórénként 20.000,-Ft, új szárítópajták építéséhez ezer pórénként 60.000,-Ft kamatmentes előleget három évre biztosítottunk. A költségek csökkentése érdekében a természetes szárítású dohányok kötegelését nem írtuk elő. A dohánytermelők, az integrátorok részére a vállalt évente 70-90 millió forint 15 %-os kamatozású előleget biztosított. A táphengeres dohánypalánta elterjedése érdekében az első években a vállalat vállalta a palánta felnevelését és térítés mentesen a termelők részére biztosítottuk. 1991. évben 5,2 millió táphengeres dohánypalánta lett előállítva. A minőségi dohánypalánta előállítását kiemelt feladatnak tekintettük. A mesterséges dohányszárításhoz a kistermelők részére 1988. évtől kezdődően nemzetközileg is elismert színvonalú, energiatakarékos szárítókat helyeztünk ki 5-10 évre, kamatmentesen. Három év alatt 30 q kapacitású 34 darab SDM-42 P típusú jugoszláv, 12 darab, 120 q kapacitású eredeti Bulk-Tobac, 50 darab a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat által kifejlesztett és gyártott KF-48-as típusú, 30 q kapacitású szárító került kihelyezésre. A Bulk-Tobac amerikai szárító gyártási jogát a vállalt megvásárolta, 1991. évben 50 db legyártása valósult meg. A szárítókhoz szükséges Pb gázszolgáltató egységet a vállalta fejlesztette ki, kizárólagos gyártási joggal forgalmazva. A dohányültetvények kacsmentesen történő tartása érdekében a különböző kacsgátlószerek kipróbálását támogattuk. A legjobb eredményt adó francia EROL kacsgátlószer beszerzését, engedélyezését, forgalmazását megvalósítottuk. A dohánytermelőkkel közösen különböző dohányfajta kísérletet valósítottunk meg. A fajtajelöltek MMI kísérlete / kisparcellás, nagyüzemi/ elérte a 100 hektárt. A vírusmentes vektorháló alatti vetőmag előállítását 1990. évben megkezdtük, amit a Dohánykutató Intézet is követett. A vírusmentes körzet kialakítását Kunadacs térségben megkezdtük, a vírusmentes vető burgonya gumó árának 50 % -t a vállalatunk magára vállalta. Az Önsegélyező Egyesület létrehozását megkezdtük. A dohány biztosítása gyakorlatilag megszűnt, nem volt érdemes biztosítást kötni. A jégbiztosítási díj az árbevétel 12-27 %-a volt. 1989, 1990 években a víruskár és aszálykár a dohánytermelőknek jelentős kárt okozott. A vállaltunk anyagi lehetőségéhez mérten a kár mérséklésére 1989. évben víruskárra 11 millió Ft-ot, 1990. évben 2,5 millió Ft-t fordított. 1989. évben az Egri Dohánygyár, Dr. Domán László megértésének köszönhetően 4 millió Ft-al járult hozzá a víruskár mérsékléséhez. Alapvető elveim közzé tartozott, hogy a Dohányfermentáló Vállalat céljait csak akkor tudja elérni, ha a dohánytermelők érdekeit megfelelően szolgálja. A kölcsönös előnyök, a dohánytermelők szolgálatán keresztül valósul meg. A vezetésem alatt a dohánytermelőkkel történő együttműködés következtében jelentős eredményeket értünk el. Több hektáros minta dohánytermelőink voltak, termelési eredményeink a fejlett dohánytermelő országok eredményeivel vetekedtek.

A szervezet korszerűsítése.                                                                                                         

A dohánybeváltók önállóságát erősítettük, dohánybeváltó üzemmé szerveztük élén üzemigazgatóval. Üzemenként termeltetési-, áruforgalmi-, gépesítési ágazatot, közgazdasági osztályt hoztunk létre. Az üzemek ezen belül az ágazatok a központ által meghatározott tervezési koncepció alapján önálló tervet állítottak össze. Az üzemek éves tervét egyeztetés alapján a vállalat igazgatója hagyta jóvá. Az üzemgazdasági osztály havi értékelése alapján, a bázis-, terv-, tényszámok figyelembevételével az igazgató jelenlétében beszámoltatásra került sor. A központi ellenőrzési osztály a szakemberek bevonásával kétévente az üzemeket átfogó vizsgálatnak vetette alá. Az ellenőrzési anyag realizálása a vállalat igazgatójának irányításával valósult meg. A hetvenes években megnőtt dohánykészletek miatt a termeltető vállalatok törekvésével összhangban, a felvásárló árak csökkenése miatt a dohány termőterületek csökkentek. Az elfekvő dohánykészlet mellett kiemelt feladatnak tartottam a dohánytermesztés növelését, a korábban értékesített fermentált dohány mennyiségéhez szükséges alapanyag biztosítását, felvásárlás volumenének növelését. A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat hagyományos dohánytermő területek mellett Hajdu-, és Szabolcs-Szatmár megyében megkezdte a dohánytermeltetés integrálását, Szakolyban Dohánybeváltó Üzemet hoztunk létre, 1991 évben a dohányfelvásárlás meghaladta az 1500 tonnát.

A Dohánybeváltó Üzemekben létrehozott ágazatok, a Budapesti Központi Üzem kialakítása a Budapesti Dohánybeváltó Vállalatnál meglévő alaptevékenységen kívüli egyéb tevékenységi lehetőségek kihasználását tette lehetővé. A kilenc üzemben lévő 34 darab, 67.767 m2, 16.085 tonna kapacitású raktárból maximum 6.000 tonna, 37,3 %-a volt dohány tárolásával kihasználva. Az alaptevékenységen kívüli egyéb tevékenység, - szárítóeszköz gyártás, szolgáltatás, szabad raktárkapacitás bértárolása, állóeszköz hasznosítás, egyéb tevékenység - az irányításom alatti öt évben az árbevétele az 1987 évi 6.502,-eFt-ról 138.000,-eFt-ra 21,5 szeresére növekedett, nyeresége meghaladta a 80 millió Ft-t. Az egyéb tevékenységek is hozzájárultak, hogy a vállalat öt év alatt a nettó árbevételt 590.000,-eFt-ról 900.000,-eFt-ra, a felhasznált bértömeg 49.492,-eFt-ról 95.600,-eFt-ra, az átlagkereset 62.232,-Ft/fő/év-ről 221.142,-Ft/fő/év-re, az vállalati eredmény 37.627,-eFt-ról 103.000,-eFt-ra növekedett, a létszám 865 főről 454 főre csökkent.

Dohányfermentáló Vállalat szervezetének 1991-évi korszerűsítése.

1991. novemberi döntés alapján 1992. január 1.-vel a Kiskunfélegyházi- és a Kiskunhalasi Üzemeket Kiskunfélegyházi Központtal, a Kápolnai-, Jászberényi Üzemeket, a Szolnoki Üzem dohánytermeltetési tevékenységét Kápolnai Központtal kívántuk működtetni. A Vállalat Központjában Dohánytermelési és Dohánymarketig Főosztály Dohánytermelési-, és Dohánymarketing Osztállyal alakult volna. A működő Termelési Főosztályt, Termelési Osztályt, Értékesítési Osztályt megszüntettük volna.

Az összevonást, a dohánytermelés koncentrálását, az új szervezeti egységek létrehozását az alábbiak tették szükségessé. A megváltozott piaci követelmények, a dohánytermelés csökkenése indokolta a dohánytermeltetés megújítását, üzemeink optimális méreteinek kialakítását. Az üzemek önállóságának növelésével a korábban kialakított üzemi, ágazati vezetésben megfelelő végzettségű és gyakorlattal rendelkező szakemberek biztosítása. A munka minőségének, hatékonyságának javítása mellett nagyobb lehetőség nyílik a vezetők anyagi elismerésére. A dohány termeltetését irányító ágazatvezetők és a termelőkkel közvetlen kapcsolatban lévő körzeti felügyelők teljesítménybérezésének értékelése, anyagi elismerése során felmerült, hogy a dohánytermő terület csökkenése miatt összevonásra, átcsoportosításra van szükség. Az üzemek összevonásával, önállóságuk megerősítésével a tájjellegnek megfelelő dohánytermelés megvalósítása válik lehetővé. A vállalatnál a létszám kedvezőtlenül eltolódott a nem fizikai dolgozók javára. Az ésszerű létszám- és bérgazdálkodás érdekében a nem fizikai létszámot csökkenteni kell. A megnövekedett piaci igények kielégítése érdekében indokolt, hogy a feldolgozott fermentált dohányok a minőségi követelményeknek jobban megfeleljenek. A Szolnoki Gépifermentáló Üzem tevékenységéből a dohány termeltetésének átcsoportosításával a dohányfeldolgozás színvonalát javítani lehet, a dohánybeváltás objektívabbá válhat. A szervezet korszerűsítésével, a marketing szemlélet erősítésével a követelmények kedvezőbb teljesítési feltételei megteremtődnek. Az üzemek önállóságának további növelésével, az ésszerű költséggazdálkodást fokozni tudjuk. A szervezet korszerűsítésűével a működtetési költséget jelentősen lehet csökkenteni, ezáltal a vállalat eredményességének alakulását, a dolgozók keresetszínvonalának növekedését az elmúlt évek kedvező tendenciájának megfelelően lehet tartani.

A Dohányfermentáló Vállalat egésze érdekében hozott szervezet korszerűsítése néhány vezető érdekét sértette, volt, aki eljöttnek látta az időt a támadásra, ezért mindent megtettek 89. számú Igazgatói Utasítás visszavonására. A vállalttól a minisztériumba került Gáspár Szilvia szubjektív alapon nem támogatta a munkánkat, ennek ellenére kedvező tendencia uralkodott a dolgozók többségének megelégedésére. A Dohányfermentáló Vállalat szétzüllesztésében egyik láncszem volt. Az üzemekben lévő szakemberek közül Dr. Borbereki István üzemigazgató, Benedek János a Szolnoki Gépifermentáló Üzem vezetője a személyes kapcsolatukat felhasználva erősen lobbiztak a minisztériumban, a politikai vonalon, hogy a szervezet korszerűsítésére vonatkozó előírás ne kerüljön bevezetésre.

A Földművelésügyi Minisztérium Privatizációs Főosztály 52677/91 számú, Mikus Dezső mb. főosztályvezető által írt levél alapján a szervezet korszerűsítésére vonatkozó igazgatói utasítást vissza vontam. A levélben szereplő privatizáció előkészítésére vonatkozó anyagot összeállítottam és határidőre megküldtem, amire később visszatérek.

A levélben szereplő szóbeli, telefonon történt felvetésre a szervezet korszerűsítéséről részletes tájékoztatót küldtem Mikus Dezső mb. főosztályvezetőnek, ezt követően egyeztetésre nem került sor. Soha nem tudtam meg se szóban, se írásban a levélben megfogalmazott „nem tartjuk megalapozottnak a Vállalatnál tervezett szervezeti korszerűsítés végrehajtását.” A levélben megfogalmazott „Megítélésünk szerint e munka keretén belül célul kell kitűzni a Budapest Központ Szolnokra történő telepítését is.” Az összeállított „Javaslat a Dohányfermentáló Vállalat privatizációs stratégiára”részletesen foglalkoztam a központ Szolnokra történő kihelyezése esetén milyen károk keletkeznek, a vállaltnak a stabilitása megszűnik. Az egyébtevékenységből származó árbevétel az 1987 évi 6,502,- millió Ft 1991 évre 138,936,- millió Ft –ra növekedett, ebből a Budapesti Központ árbevétele 63,897,- millió Ft. Az egyéb tevékenységből származó nyereség 1991 évben 87,482 millió Ft, ebből jelentő részét a Budapesti Központ érte el.

A javasolt privatizációs stratégiából idézve „A privatizációs munkáról a vállalat dolgozóit folyamatosan tájékoztatni kell, a döntések előtt a véleményüket ki kell kérni. A munkavállalók résztulajdonosi programjával várhatóan megjelenő rendelkezések figyelembevételével a vállalati dolgozók privatizációba való bevonására konkrét ajánlatot kell kidolgozni.”