A Dohányfermentáló Vállalatnál megszűnt munkaviszonyom után a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára dr. Borbereki Istvánt nevezte ki igazgatónak, aki FM Privatizációs Főosztály vezetőjének, Mikus Dezső iskolatársa, talán osztálytársa. Az egyéb kapcsolatukat nem ismerem, nem is tartottam érdekesnek. A kapcsolatuk nem zavart, inkább Borbereki alkalmatlansága zavart. A vállalat irányítása során egyedüli üzemvezető volt, akinek az üzem hiányos irányításáért fegyelmi büntetésben, prémium megvonásban kellett részesítenem. Az alkohol függősége köztudott volt, az új munkakörében, munkaidőben is gyakori volt a túlzott alkohol fogyasztása. A Dohányfermentáló Vállalat hanyatlása kézzelfogható volt, mélypontját, működő képtelenségét 1994 évben érte el. Ekkor már több vállalati dolgozó szóban és írásban megkeresett, kilátástalannak látták a helyzetüket, és kérték a segítségemet.
A szolnoki üzem egyik dolgozója leírta, hogy milyen problémákkal küszködnek. A szervezet működtetése a minimális igényeket sem elégíti ki, a dohányfelvásárlás nagymértékben lecsökkent, a szállítók követeléseit nem tudják kifizetni, a szervezet módosítása a kialakult helyzethez, nem történt meg, a költséggazdálkodás a minimális követelményt sem elégíti ki, a munkafegyelem leromlott, az értékelő-elemző munka elmarad. Több dolgozó megkeresésére 1994. szeptember 3-án levelet írtam Dr. Csepi Lajos az Állami Vagyonkezelő Rt. vezérigazgatójának, a levélben jeleztem a problémákat és kértem a szükséges intézkedésben történő közreműködését. Válasz nem kaptam, intézkedés nem történt. 1995. március 21-én Bóth János az Állami Vagyonügynökség igaztatójának írtam, majd személyesen találkozunk, ahol tájékoztattam a tudomásomra jutott problémákról, sajnos változás nem történt. 1955. augusztus 13-án Zsitvai Attilának az FM privatizációjában érdekelt vezetőjének írtam, a korábbi találkozásunk alkalmával megállapodottak szerin. Személyesen tájékoztattam a dohányfermentáló problémájáról és kérte, hogy készítsek egy anyagot, amit írásban meg is küldtem. Visszajelzés nem történt, változást a dolgozók nem tapasztaltak. Hogy miért aktivizáltam magam, mert több dohányfermentálói dolgozó írásban, szóban kérte a segítségemet, mert zavart, hogy egy jól működő vállalatot ilyen mértékben tönkre tesznek és az illetékesek mind ezt hagyják, mert a lelkiismeretemet ezzel megnyugtattam.
A rossz pénzgazdálkodást mutatja az 1994 évi 140 millió Ft hiteltartozás, a 49,3 millió Ft fizetett kamat. Az irányításom alatt lévő vállalat 1991-ben a felvett hitelek és a kihelyezett pénzeszközök kamatszaldója közel 30 millió Ft plusz eredményt jelentett. Az 1994 évi mérleg szerint az egyéb árbevétel és nyeresége az 1991 évi 138 millió Ft-ról 5,9 millióra, a nyeresége a 87,5 millió Ft-ról a nullára csökkent. Az 1991 évi közel 100 millió Ft nyereség 1994 évre 214,9 millió vesztességre esett, ez csődhelyzetet jelentett, érdekes a illetékes vezetők még ekkor sem lépek.
A „Figyelő” 1996. május 16-számában a Budapesti Dohányfermentáló RT.-vel „Újra élesztési kísérlet” címmel foglalkozik. Az első két mondat a következő: „Téves következtetésre jutna az, aki a neve alapján akarna rájönni a „Dohányfermentáló Rt. Budapest” (Dofer) tevékenységére. A szebb napokat látott cég évek óta nem dolgoz fel dohányt és ennek hiányában tetemes vagyonának feléléséből tengődik.” A cég vagyona a végső hanyatlása kezdetekor a jegyzett tőkéje és a tartaléktőkéje meghaladta 1,4 milliárd forintot, 1991.06.30.-as átértékelt vagyonmérlege 1,691 milliárd forint. 1994-ben 215 millió forint, 1995-ben 419 millió forint veszteséget produkált, aminek nyomán a vagyona 783 millió forintra zsugorodott. A közel havi 20 millió forintos működési veszteség az 1992-ben megalapozatlanul kinevezet Dr. Borbereki István első számú vezető iránti bizalom elfogyott.
A cikk szerint az ÁPV Rt. 1995 őszén Dr. Petri Tibort nevezte ki vezérigazgatónak, aki szintén élvezte az FM vezetőinek bizalmát. A „Piac-Gazdaság” című lap 1994. május 21. szombati számában foglalkozik a „Szolnoktej Rt.” vezérigazgatójának, Dr. Petri Tibor a többségi tulajdonos ÁVÜ felmondásával. Érdekes, hogy az FM egyik vezetője nyilatkozik, hogy miért került a munkaviszony megszüntetésére sor, a cég reorganizációs programját határidőre nem volt képes elkészíteni, hanem azt az FM javaslatára Nordinvest tanácsadó cég készítette el, valamint az 1993 évi közel 200 millió forint veszteségének kialakulásában a társaság vezetésének is komoly szerepe volt. A kialakult likviditási problémák miatt előbb beszállítóit, majd vevőit is nagymértékben elveszítették, a dolgozói létszámot jelentősen le kellett építeni.
A Budapesti Dohányfermentáló Rt. élére, vezérigazgatónak kinevezet Dr. Petri Tibort a cégen belül és külsösök is felszámolási biztosként tudtak róla, a dohányfermentáló vagyonának, eszközeinek egy jelentős részét felszámolta, értékesítette. A leírtak szerint kellett a pénz a dohány felvásárlásához, a fermentálás beindításához. Tudom egyszerűbb a vagyont eladni, mint jól működtetni. Az eladásból befojt, alacsony összeg azt bizonyítja, hogy a vagyon eladásához is szakmai hozzáértés és megfelelő erkölcsi, morális érzület kell. A személyes beszámolók szerint a „kisebb eszközöket” egy személyben értékesítette, előfordult, hogy hétvégén meglátogatott üzemben egy két tárgy, berendezés nagyon megtetszett.
Az Állami Vagyonügynökség 1995 márciusában ajánlati felhívást tett közé, egy rosszul működő Budapesti Dohányfermentáló Rt. állami tulajdonban lévő részvényeinek megvásárlására, a jegyzett tőke 77,51 %-át képviselő és 799.250.000 Ft névértékű részvénycsomagra. A későbbi vagyonértékesítésből arra következtettek, hogy a felhívás nem járt sikerrel.
A Budapesti Dohányfermentáló Rt 1995 novemberében több vagyontárgyainak megvásárlására pályázati felhívást a következők szerint tett közé: a budapesti központi ingatlanát egybevásárlás esetén 265 millió forintért, a Lengyeltóti-Puszta Szentgyörgyi Telephelyét lakással 6,5 millió Ft-ért, Faddi Telephelyet 19 millió Ft-ért, Nagydorogi Telephelyért 19 millió Ft-ért, Verpeléti ingatlanért 1,5 millió Ft-ért, Erdőtelepi Ipartelepért 1,3 millió Ft-ért, Kápolnai Ipartelepet 30 millió Ft-ért, Kiskunhalasi Iparteleért 36 millió Ft-ért, Kiskunfélegyházai Ipartelepért 70 millió Ft-ért, Jászberényi Telephelyért 54 millió Ft-ért, Kiskunmajsa üdülőtelekért 2,3 millió Ft-ért. A pályázati felhívás alapján az összes vagyontárgy irányárakként 504,6 millió lett megjelölve. Nincs tudomásom, hogy a pályázati felhívás alapján a vagyontárgyakból mennyi kerül megvásárlásra és mennyiért, hogy értékbecslés után alakult e ki a felhívásban megjelölt irányárak. Az értékbecslői gyakorlatom alapján állítom, hogy az ilyen dömping jellegű eladás csak nyomott áron realizálható, a központi ingatlan irányára messze a piaci ár alatt van.
A Budapesti Dohányfermentáló Rt privatizációjával a „Napi – Gazdaság” 1997. május 20 án megjelent cikk alapján a „Budapesti Dohányfermentáló Rt privatizációja körül a sok negatív történet után, 3-4 éves halódás után magyar termelők megvásárolták a céget. A Hazai Dohány Kozorciumot tömörítő hat új tulajdonos a megvásárolt részvényeken úgy osztozik, hogy a Dohányfermentáló Rt MRP szervezetének 20 %, a Tabán Trafik Kft 26 %, V. Tabak Rt 24 %, Kunadacsi Barátság Mgtsz 10 %, Dél- Nyírségi Önkormányzatok Szociális, Gazdasági, Szolgáltató Kft 10 %, Mezőhéki Táncsics Mezőgazdasági Szövetkezetnek 10 %.” A felsorolásból könnyen megállapítható, hogy a tulajdonosok jelentős része nem foglalkozik dohánytermesztéssel.
A „Magyar Nemzet” 2013. október 19-én megjelent számában „A magyar dohányipar privatizációjának nyertesi Lefulladásig” címmel foglalkozik a cigarettagyártó cégek, a dohánykutatóintézet, a fermentáló vállalatok privatizációjával. A cikk írója hivatkozik Raskó Györgyre az FM 1990-ben FM Privatizációs Főosztály vezetőjére, 1991-től az FM közigazgatási államtitkárjára, az ÁPV Rt által kiadott az élelmiszeripar privatizációjáról szóló könyvre, melyben Raskó György foglalkozik a dohányipari cégek értékesítésével. Raskó György a cikk íróját az államtitkársága idején egyebek mellett a dohányipar privatizációjának előkészítésével is foglalkozó Gáspár Szilviához irányította.
Elsőként 1991. október 18-án kötött szerződéssel az Egri Dohánygyár Kft sikerült eladni, az eladási ár 3 milliárd 130 millió forint volt. Ehhez elsősorban Dr. Domán László igazgatónak lehet gratulálni. Sajnos a privatizált gyár 2004-ben bezárt. A Pécsi Dohánygyár Kft 85,2 %-át1991 december11-én a BritishAmerican Tobacco vásárolta meg 2,6 milliárd forintért. A Debrecen Dohánygyár Kft-t a német Reemtsma1992 júniusában a cég 82 %-t 860 millió forintért vette meg, 2004-ben szintén bezárásra került. Az SD Tabak Rt nevű sátoraljaújhelyi dohánygyárat az amerikai R.I. Reynolds Tobacco 1992, júniusában a részvények 88,7 %-t 35 millió forintért vásárolta meg. 1995-ben a dohánygyár bezárt, a tulajdonos Lengyelországban építette fel a régió központját. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Rt-t az amerikai Universal Leaf Tobacco (ULT) vásárolta meg 714 millió forintér (Vélemények szerint a dohánykészlet áráért).
A Reynolds kivonulásával egy időben 1996-ban jelent meg a cigarettáival a magyar magántulajdonban lévő hódmezővásárhelyi V. Tabac. A cég már 1994-ben résztulajdonosi jogot szerzett 27 millió forintért a Szolnokon működő Budapesti Dohányfermentáló Rt-ben. „1997-ben pedig a Continetal Dohányipari Zrt a Budapesti Dohányfermentáló Rt 249 millió forintért megvásárolta. 2002-bena Dofer dolgozói vásárolhatták meg a maradék állami tulajdon részt 8 millió értékben.”
A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat 1992-1997 közötti kedvezőtlen története, jelentős vagyonvesztés, sok száz munkavállaló munkájának megszűnése, a privatizáció keserű tapasztalata, az ország-, a közösségek érdekének háttérbe szorulása, az alkalmatlan vezetők után egy jóval, kisebb kapacitással szerencsére tovább működik.
